Elisabeth (musical) : A betegség

ESZTERHÁZ-NÉ: Felség, a koplalás megárt!
Nem bírja már a diétát!
Itt egy kis hal, kis húsleves, hathatós kúra ez,
egyen, kérem!

ESZTERHÁZY-NÉ: Már épp eléggé karcsú ön! UDVARHÖLGY: Felséged, egyen végre hát!
Betegnek lenni mért öröm? Nem bírja már a diétát!
Felség, a torna minek kell? Csak egy kis gyümölcs,
Mondja meg, mért is valami kis desszert -
hajtja önmagát? önt csak ez hozza rendbe!

ESZTERHÁZY-NÉ: Rosszul lett a császárné!
Maga hívja Dr. Seeburgert! A főhercegnőnél van!

ELISABETH: Mi történt?

ESZTERHÁZY-NÉ: Hál' Istennek, magához tért!
Fájdalmai vannak, felség?

ELISABETH: Nem, köszönöm. Már jobban vagyok.

ESZTERHÁZY-NÉ: Itt jön az orvos!

ORVOS /HALÁL/: Mi történt?

ESZTERHÁZY-NÉ: Ott feküdt ájultam a gyűrűk alatt!
Nyilván leszédült! Nem is csoda, hisz alig eszik!
Meg ezek a tornák is...
A főhercegnő... a főhercegnő mindig is ellenezte!
Én úgyszintén, de a császárné nem hallgat a jó tanácsra!

ORVOS: Hagyjanak magunkra!
A szív...

ELISABETH: Már jobban lettem.

ORVOS: Hisz szinte ég!

ELISABETH: Nincs semmi baj...

ORVOS: A szemhéj túl fehér...
Ha a szemem nem csal - s ez az egy kizárt,
bekapott egy ismert nyavalyát!


ORVOS: Egy fertőzés, felség.
Nem életveszélyes, de roppant kellemetlen.
Ez az, amit csak úgy emlegetnek, hogy francia betegség.

ELISABETH: Még mit nem mondd, ez felségsértés!
Micsoda feltevés - mégis abszurd!

ORVOS: De mért lenne az? A császár is beteg!

ELISABETH: Hisz hű hozzám!

ORVOS: Ön téved ebben!

ELISABETH: Istenem, jaj, ha így van ez,
mocsokba rántott engem!

ORVOS: Mindez már tény!

ELISABETH: Úgy gyűlölöm érte!
Legjobb lesz elhagynom... Vagy tán az még jobb,
ha meghalok én!

ORVOS: Tedd azt, Elisabeth!
Én... én örülni fogok neki!

(ELISABETH az ORVOS arcába néz és felismeri benne a HALÁLT)

ELISABETH: Te?!

HALÁL: Nos, ez most hát a végső sansz,
ha vágyad hozzám hív!
Jöjj, kell egy tánc - a végső tánc!
Hagyj mindent, jobb lesz így!

ELISABETH: Még nem megyek,
hisz valójában a férjem
nekem csak javamra tett!
E mocsok csupán csak feloldoz,
e tett szabaddá tett!
A csalárdsága erőt ad,
és tudom, hogy mit kell majd tennem -
bosszút állnom jogos lesz,
s a bűne old fel engem!

Elisabeth (musical) : Ahogy az ember gondolja

Lucheni: 1853 augusztasa. Az Elz Villa előtt, Bad Ischl-ben. E fürdőhely Bad Ischl,itt nagy kaland a nyár. Minden szívben száz ábránd. S bár beavatta húgát Sophie mindenbe már, mégsem ment a terv símán.
Sophie: Miért késtetek húgom?
Ludovika: Mert feltartott a szél.Egy kis szieszta szörnyen kéne.
Sophie: Ez biztos nem jön össze a császár négyre vár.
Ludovika: Hogy?
Helene: Most?
Sophie: Hogy néz ki még e lány?
Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj, de viszont Sissi elkísér…
Sophie: A ruha, ugye szörnyű,iszony ez a haj!
Helene: Átöltözöm.
Sophie: Már túl késő. Egy császárt nem lehet megvárakozatni!
Lucheni: Mit ér egy jó kis terv,ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
De a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
A két anyós beszédes,az ifjú császár nem, csak szép Heléne izzad lám. De zsenátsz,mert Francz Joseph megmutatja most, végsősoron ő dönt ám.
Sophie:Nos, mondd meg végre hát, szépnek látod őt?
Franz J.:Kit?
Sophie :Kuzinunk, kit néked szánunk.
Franz J.:Oly gyönyörű a drága
Sophei-Ludovika:Mint mi?
Franz J: Tavaszi rét
Sophie: Hisz ez már szinte költemény
Franz J.: Kipattan mindjárt ajka édes, szemében tiszta fények.
Sophie: ...és a csípője se keskeny...
Franz J.: Ma este a bálban a tánc csak övé
Ludovika:Már peddzi
Sophie: Megis kérem hát
Állj föl,menj oda hozzá,fogd karon
Kit?Őt!
Lucheni:Mit ér egy jó kis terv ha mégsem jó, ha cáfolja a valóság, de a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,de tanulság.
Helene:Hogy évekbe telt a francia nyelv,az illemtan gyötört. Csak erre neveltek,mily gyönyörű tervek,de mind dugába dölt.
Elisabeth:ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt….dugába dőlt,dugába dőlt
Franz Joseph:Mama kidolgozott tervvel jött e helyre most mind dugába dőlt.
Mindenki: Mit ér egy jó kis terv,ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
Mikor a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
Lucheni: No lám a tervek sorsa leginkább csak kudarc és csúf csőd, de tanulság!

Elisabeth (musical) : Az már nem én lennék ( repíz)

Ferenc József:
Hadd szóljak egy szót csak, te legyőztél kedvesem.
Ha nem vagy az enyém, én azt érzem szétesem,
Hát kérjél, és én máris megteszem.
Csak el ne hagyj engem.

(És legyen te nevelhetsz Rudolfból férfiút,
csak ne bánts, mert megöl ha viszályból nincs kiút.
Csak mondd ,mondd ,hogy mit segítsek még,
Én bármit megtennék.)

Az országlás, kormányzás színház csupán,
Ott éreznem mit sem szabad,
De színházat nem játszom véled tovább,
Hisz sírok, hogy enyém maradj.

Elisabeth:
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek, ha viszel és vagyok, ha bármi kell,

(csak ne kérd, hogy úgy éljünk, mint rég.
Az már nem én lennék.
Ha megért egy barát, az felér most bármivel,
Én megyek ha viszel és vagyok, ha bármi kell, )

De ne zárj be kérlek, az nem volna élet,
Az már nem én lennék. Nem én lennék!

(Halál:
Mit szépnek látsz ma még,
Az holnap már nem létezik.
Eltűnik bármiképp az idő nékem dolgozik.(…)
Gyere légy enyém!
Ferenc József:
Elisabeth! )

Elisabeth (musical) : Az új kollekció

Lucheni: Az új kollekcióm
A réginél is népszerűbb
Hisz príma áru mind!
De főleg itt e képek
A gyászoló anyával,
ki sűrű könnyet hint
A szívre úgy hat ez
E bánat és e gyászos érzemény,
Hogy kezded hinni már,
Az, ki nagy hatalmat bír,
A mélybe könnyen hull szegény.
Ha más vagy, mint az átlag,
Az élet fájni fog
Ám ez ócska bölcselet csak,
Sőt, úgy is hívhatod:
Giccs! Giccs!

A szép Elisabeth,
amint csak módja nyílik,
rögtön útrakel
A férj nyomában jár,
De mindhiába űzi Sissi-t,
Úgysem éri el.
A Császár attól félt,
Hogy végleges a büntetés talán...
De enged lám a nő,
És csak összejönnek ők egy holdas éjszakán...

Ferenc József: Tudod, mért jöttem...
Elisabeth: Nem. Bár sejtem.
Ferenc József: Gyere haza, Sissi! Mi ketten összetartozunk. Én még mindig így ghondolom. Szeretlek. És azt beszélik, hogy a szerelem minden sebet begyógyít...

Elisabeth (musical) : Bennem mint a tükörben

Rudolf:
Hány év múlt el
Úgy bíztam, hogy tán szólsz hozzám
Vártam csak én,
Hívószó jön a csend után…
Mondd, mért féltél?
Mert egyformán elvágyunk, lásd!
Túl terhes nékünk, csúf ellenségünk
e romlott, e szédült világ.
Kérlek nézz le rám,
láthatnád bennem önmagad.
Akkor tán értenéd:
szavak mit el nem mondanak!
Ellöktél durván,
tükör az, mit bennem gyűlölnél!
Vágynék te rád,
Ám vágyam hozzád el nem ér
Nézek csak rád,
Bálványt látok, egy kősziklát
Már meg sem látsz!
Azt hittem a látszat csal
Száz jelzést adtam,
hogy értsd meg, baj van,
de köztünk már szilárd a fal.
Kérlek, hogy nézz le rám!
Képmásod mért nem látod már?
Akkor tán mondanám,
Akkor tán éreznéd, hogy fáj!

Elisabeth:
Mit kívánsz tőlem? Mi kell? Miért jöttél el?

Rudolf:
Anyám, hogy óvjál!
Úgy érzem, itt a vég,
el kell, hogy váljak, nincs mentség.
Jó hírem tönkremegy,
botrány lesz most már mindenképp.
A pápát kértem, de a válást ellenzi apám.
Te segíthetsz még talán,
feleségem nyűg csak vállamon.
Az udvar átok rám: ez a vég, hát légy te oltalom!
Ó könyörgök én! Járj közben, kérlek! Atyám is hallgat rád…

Elisabeth:
A császárt én már rég elküldtem.
Nem kérnék tőle semmi ügyben.
Nem kérném őt, nem kérném érted sem!

Rudolf:
Így hát, cserbenhagysz?

Elisabeth (musical) : Drága rokonaim!

Ludovika: Drága rokonaim, már illik tudnotok,
készül valami itt, s az nem csekély dolog!

Elisabeth nagybátyja: Mit rázza itt a rongyot?

Elisabeth nagynénje: Mit játssza meg magát?

Ludovika: Részünk lesz egy óriási kegy!

Két báty: Csak hát a Max!

Ludovika: Heléne hamarosan magasztos frigyre lép,
vegyétek szemügyre őt, mi művelt lett, s mi szép!

Egy házaspár: Szép, de szebb a lányunk!

Néhány rokon: Ez mért is érdekes?

Ludovika: Vár egy hely, és az épp Bad Ischl lesz!

Unokahúg: Felőlem!

Sógor: Roppant jelentős!

Távoli rokon: Ez minden?

Néhány rokon: Bad Ischl?

Nagynéni: Ezért kellett idecsődülnünk?

Ludovika: Hogy ősszel odamegyünk, van ám egy igazi ok:
Heléne is utazik, kit titkon Sophie hívott!

Távoli rokon: De, hisz ő a császár anyja!

Nagybácsi: Franz Joseph is ott lehet!

Ludovika: Hogy a lányom és a császár ott összejöjjenek!

Az én Heléném Ausztria császárnéja lesz!

Rokonság: Micsoda?

Házaspár: Heléne? Császárné? Hihetetlen!

Két báty: Ezt a szerencsét! Rokonság: Éljen! Éljen!

Nagybácsi: Egy ilyen apával? Kínos! Sógor: Micsoda távlatok!

Nagynéni: Akkor aztán már leszünk L. unokahúga: Ez még nem je-
elég jók a hercegéknek! lenti azt, hogy el
is veszi!

Ludovika sógora: Egy ilyen kapcsolat sosem árthat! Unokahúg: De hiszen az ott Sisi!

Nagynéni: Mit jelentsen ez? Sógor: Cirkuszi mutatvány!

Az apjára ütött!

Néhány rokon: Borzasztó! Rettenetes! Unokahúg: Trikóban!

Nagybácsi: De hisz onnan le is eshet! Házaspár: Az ég szerelmére!

Néhány rokon: Ijesztő! Ludovika: Sisi, azonnal gyere le!

Nagybácsi: Ne szóljon rá, mert leesik!

Ludovika: Sisi!

Rokonok: Elisabeth!

Elisabeth (musical) : Egy házasság állomásai

LUCHENI: Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik a jóságos Halál,
bősz haragja érthető, hiszen préda nélkül áll!
S ha mégse smakkol Sisinek e tejbe-vajba frigy,
hát én szerintem nem kizárt, hogy a Halál intézte így!
Egy házasság állomásai!

Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő,
egy kismadár a társ - a férje ritkán jő!
De még egy házas év, és máris szült egy kisleányt,
csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát!

ELISABETH: Hová tűnt a lányom?

SOPHIE: Nos, magamhoz vettem őt!

ELISABETH: Adják vissza, azt kívánom!

SOPHIE: Ne kérd idő előtt!

ELISABETH: Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét!
Mért Sophie-nak keresztelték?

SOPHIE: Nem kértem véleményt!
SOPHIE, UDVARHÖLGYEK:
ELISABETH: Franz Joseph, szólj már végre,
Hisz ő is csak tovább ez nem megy így!
egy gyermek még,
Ellopta a lányom tőlem, nem bírná
álnok és irigy! gyermekét!

F. JÓZSEF: Itt nem kell félned, drágám, Itt, Bécsben kell
anyuka tudja majd, nevelni őt,
gyermekkel prímán bánik, ha otthon
és csak jót akar! nem tették!

ELISABETH: Értem, tehát cserben hagysz!

F. JÓZSEF: Mert nem kell most harc!

ELISABETH: Cserben hagysz!

F. JÓZSEF: Értsd meg végre, nincs más választásom!

LUCHENI: Gracie!

ELISABETH: Adják vissza a gyermekem!

LUCHENI: Még egy házas év,
és íme, újabb lányka jő,
de őt is elviszik -
Sisi hiába sír!
De lassan rájön már, hogy úgy juthat előbbre ő,
úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!

1856. október

KAMARILLÁK I.: Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!
Szép nőt csak, mást se akar
látni sok olasz, s magyar!
Biztosan sikert hoz ő -
egy pompás osztrák nő!

KAMARILLÁK II.: Meg kell korbácsolni őket
mind, az összes felkelőket, (Mind együtt)
aztán jöjjön majd a szépség,
hogy a bosszút elfelejtsék!
Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!

F. JÓZSEF: Szépséged hasznot hozhatna,
utazz vélem hát!
Bájoddal szolgáld Budán
a nagypolitikát!

ELISABETH: Add vissza két kislányom -
ennyit tán kérhetek,
s akkor majd a politikában
megsegítelek,
de el kell vinnünk őket!

F. JÓZSEF: Ahhoz kicsinyek még!

ELISABETH: Ha ők nem jönnek, én sem!

F. JÓZSEF: Legyen kedved szerint!

1857. május

LUCHENI: A szép pár tehát útra kelt,
négy éve immár, hogy egybekelt!
De Magyarországon vár reájuk -
hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?

DEBRECEN

BATTHYÁNY ELEMÉR: Én ezt a császárt nem köszöntöm!
Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
szabadságot kért a magyaroknak!
Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!

KÁROLYI ISTVÁN: Köszöntsd akkor a császárnét!
Ő magyar-párti.

ANDRÁSSY GYULA: Mert az anyósa őt is megfosztotta
a szabadságától, ahogy minket!

KÁROLYI: Nézzétek csak meg, milyen szép és büszke!
És milyen szerelmesen néz rá a császár!
Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
legyőzi az anyacsászárnőt!

ANDRÁSSY: És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt,
adja meg Magyarországnak a függetlenséget!

KÁROLYI: Az anyacsászárnőt semmi nem érintené érzékenyebben!

BATTHYÁNY: Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et!

KÁROLYI: Én azt hiszem, hogy máris az.
Megtanulta a nyelvünket is, amit az anyósa annyira gyűlöl.
A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél.

BATTHYÁNY: Mind a két kicsit magával hozta az útra.
Betegnek látszanak.

KÁROLYI: A kis Sophie-nak magas láza van.
Aggódnak az életéért.

ANDRÁSSY: Az aggodalom csak még szebbé teszi!

Elisabeth (musical) : Hogyha kell egy tánc


Elisabeth: Végre győztem én
Halál: Győztem én
Elisabeth: Nagy nap ez?
Halál: Nagy hát
Elisabeth: Megvívtam minden gazság ellen
Halál: Mert én akartam mindig is hogy így legyen
Így működünk mi ketten
Elisabeth: Nem másokért teszem
Halál: Ketten vagyunk
Elisabeth: Jó nekem!
Halál: Még jó!
Elisabeth: Mert végre üdvös útra leltem
Halál: Csak gúnyolódtak rajtad ők de mind legyőzted sorba már, sorsod tiéd!
Elisabeth: Csak dróton függő báb voltam
Ha füttyentettek, táncoltam
De többé nem leszek már bábu én!
Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Halál: Szállj, sötét sirály
Elisabeth: Szállok, csak én
Halál: Csak én kísérlek téged át az éjben
Elisabeth: És nem vezethet engem senki többé te sem
Már biztos a léptem
Halál: Csak nekem vagy szabad
Elisabeth: Egymagam
Halál: Csak nekem
Elisabeth: Csak én!
Halál: Az ösvényt majd te vágod nékem
Elisabeth: A saját utam járom rég és elszakadtam tőled én,
Hagyj békén hát!
Halál: Megszerettél engem már, mert szabadság csak nálam vár
És senki rajtam kívül meg nem ért
Együtt: Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom, kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Elisabeth: Érzek épp elég erőt
Halál: Míg gyengeséged érezted, csak addig volt erőd
Elisabeth: Hagyj békén hát
Halál: Hívsz te még engem
Elisabeth: Nem bírom már
Halál: Kellem majd meglásd
Elisabeth: Nekem újból bűnös az élet
Halál: Meg kell, hogy gyűlölj újból
Együtt: Hogyha kell egy tánc, mostantól megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én szabom meg vágyaim szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg meddig még
Hogyha kell egy tánc, csakis én választok partnert immár és nem más!

Elisabeth (musical) : Mert egy császárnénak illik

SOPHIE: Hol van a császárné?

ESZTERHÁZY-NÉ: Még alszik, felség!

SOPHIE: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (ESZTERHÁZY-NÉ el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

UDVARHÖLGY: Tényleg!

SOPHIE: Nem, tudja azt, mi illendő!

UDVARHÖLGY: Kínos!

SOPHIE: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

UDVARHÖLGY: Csakugyan!

ELISABETH: Mi történt?

SOPHIE: Mondd, ennyi alvás mért is kell?

ELISABETH: Mért ne?

SOPHIE: A lustulást nem tűröm el!

ELISABETH: Oly fáradt lettem!

SOPHIE: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!

ELISABETH: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!

SOPHIE: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!

ELISABETH: Ezt nem hiszem!

SOPHIE: Hát én is alig!

ELISABETH: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

SOPHIE: A fiamnak nincs előttem titka!

ELISABETH: Ez nem igaz!

SOPHIE: Csak kérdezd meg tőle!

ELISABETH: Megkérdem!

SOPHIE: Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

ELISABETH: Na persze!

SOPHIE: Ne vesszünk össze, nincs is mért!

ELISABETH: Hát nincs is!

SOPHIE: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!

ELISABETH: Hadd üljek lóra!

SOPHIE: Butaság!

ESZTERHÁZY-NÉ: Nem elegáns!

SOPHIE: Egy császárné nem lovagol!

ESZTERHÁZY-NÉ: Rémes szeszély!

ELISABETH: Mért volna az?

SOPHIE: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!

SOPHIE, ESZTERHÁZY-NÉ, UDVARHÖLGYEK: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

SOPHIE: Hadd lássam én a fogsorod!

ESZTERHÁZY-NÉ: Azt látnunk kell!

ELISABETH: Mért kéne?

SOPHIE: Tán nem túl nehéz?

ESZTERHÁZY-NÉ: Nyissa már ki hát!

SOPHIE: Túl sárga mind, ez szégyen így!

ELISABETH: Ló volnék én?

SOPHIE: No nem, de viszont bálvány!

ELISABETH: Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!

SOPHIE: Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!

ELISABETH: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!

SOPHIE: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!

ELISABETH: De én...

SOPHIE: Tanulj némi szerénységet!

ELISABETH: Jó volna...

SOPHIE: Nem!

ELISABETH: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!

SOPHIE: Fiam, nékem add őt át, UDVARHÖLGYEK, ESZTERHÁZY-NÉ:
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!

ELISABETH: Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!

F. JÓZSEF: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!

SOPHIE: Légy kő! Légy jég!